Skip to content

A könyvek története

A könyvek történetét egy személyes szállal kezdem; azzal a pillanattal, amikor 1977-ben Sárvásáron (Kalotaszeg, Erdély) a lelkészlak faragott kapuja előtt elkattintottam az első felvételt a Praktica fényképezőgéppel. A kapu előtt gyönyörű kalotaszegi viseletben egy pártás leány állt. Többféle szerelem is elkezdődött/folytatódott azokban a nyári napokban, az erdélyi utazások sűrűvé váltak, Kalotaszeg, Mezőség és Gyimes falvaiba szinte úgy tértem meg, mintha haza mennék. Egy városi fiú kalandozásai, aki a városi táncházban szerette meg a néptáncot, népzenét; a szemet gyönyörködtető népviseletet viszont az eredeti környezetben fotózta. Nem néprajzosként, csak ritka rajongóként (Kolozsváron Dr. Kós Károly is néprajzos hallgatónak hitt először minket).

Szülővárosom (Pécs) és környéke abban az időben a kóló zenéjétől volt hangos; nem kellett hozzá sok idő, és én is a délszláv táncok körében találtam magam, évekig, mint táncos, majd évtizedekig mint vezető. A Pécs környéki bosnyák-horvátoknál a hagyomány elemei még éltek; a szekrényekben még ott voltak a fiú/lány utódoknak szánt, akár 80-100 éves viseletek is. A szövés, hímzés tegnap még mindennapos volt.

Együttesem vezetőjeként (Tanac) felelős voltam, hogy az eredeti táncokat hiteles népviseletben állítsam színpadra. Kivételes szerencse, hogy ruháink többsége eredeti népviselet lehetett, amit a szülők, nagyszülők adtak át a táncos fiúnak, lánynak.

Egy idő után már tele lett kincseskamránk: összegyűjtött zenei- és táncfelvételek a korban szokásos kazettákon, és viseletek a szekrényekben, bőröndökben. Akkoriban írtak ki egy pályázatot mindeme kincsek digitalizálására és közzétételére. Ennek segítségével indult a munka, ami többszáz óra hang- és videófelvételt, valamint többezer fénykép elkészítését jelentette.

Innen már csak egy lépés volt, hogy felismerjem, ezeket a viseleteket könyv formájában is ki kell adni. Kevés előzmény volt ebben a témában (a hazai horvátoknál), jobbára csak helyi kiadványok, múzeumok értékeit bemutató könyvek. Tudtam, hogy ezek a viseletek, ez a rengeteg fáradtságot, törődést igénylő textiles munka csak méltó külalakban jelenhet meg, ahol jól látszik minden minta, minden szépség (így lett a méret az A4-es). Fontos szempont volt a könyv részekre tagolásánál az élő emberek fotózása viseletben (hogyan kell ezeket hordani), a néprajzi hitelesség (törekedtünk a teljességre, minden ruhadarabot bemutatni) és a régi, családi albumokból származó képek megmutatása (hogyan hordták egykor a viseletet).

A négy kötet több ember munkája: legelső egy kiváló fotós (Körtvélyesi László), aki kiválóan ráérzett arra, hogyan változik meg az ember, ha felhúzza az őseitől örökölt ruhadarabokat. Néprajzosként Bosnyák Éva Mirjana vállalta a munka oroszlánrészét, a képeket magyarázó jegyzetek elkészítését magyar és horvát nyelven (a mohácsi kötetnél a mohácsi Jaksics Mirjana adott felbecsülhetetlen segítséget). Jómagam szerkesztőként az összes képet megfelelő formára és minőségre hoztam, megterveztem az oldalakat és borítókat, és hoztam az általam készített tárgyfotók többségét. Kellett még sok-sok pályázatot írnom, hogy legyen a minőségi nyomdára pénz. Így lettek a könyvek.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük